Szitanyomás, emblémázás, szitanyomó Budapest

Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak.A szitanyomást tehát régi időkben is alkalmazták és felhasználták a művészien festett textíliák. Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsősorban a filmnyomás eljárást, vagyis a szitanyomást a selyem- nyomtatására, díszítésére. A közelmúlt éveiben a gépesítése és az automatizálás nagymértékben fejlődő eljárássá tette a szitanyomtatás eljárást, amely így jogosan került negyedikként a korábban ismert három fő nyomtatási eljárás mellé.

A szitázás eljárásban nyomóforma, azaz a nyomósablon hordozója egy szövet, ami egy finom szövésű szitaszövet, amelyet feszesen a formakeretre rögzítenek. A szitaszövet nyitott szemrendszerű. A forma nyomatmentes részeit a szitán sablon fedi, azaz be van csukva, hogy a festék ne tudjon áthatolni rajta, míg a nyomatképet hordozó részei nyitottak, így a festék könnyedén átfolyik.